A kincses városból

Kedves olvasóim!

Majdnem egy hónapja hogy utoljára írtam. Ennek az oka (szerintem nem nehéz kitalálni) az, hogy feljöttem az egyetemre mostmár lassan három hete.

Mit mondhatnék? Itt a dolgok rendben vannak, s amikor egy jó film után kijövök a moziból, vagy ránézek a városra az ablakomból (a bentlakás ahol élek egy dombom van, s az én szobám a tízediken) érzem, hogy jó helyre kerültem.

Nem írtam semmit az utóbbi időben, mert belemerültem az itteni világba, s elkezdtem belenézni komolyabban a közgazdaságba. Amint köztudott, a jó költészet a szenvedésből születik, s ebben nem sok részem volt az utóbbi időben. Elmúlt a nyár, s vele együtt az örjítő semmittevés, céltalanság is.

A napi irodalmat nem hiszem, hogy folytatni fogom (így is többet tartott, mint általában a projektjeim), de ha épp nem tudjátok mit olvassatok, kérdezzetek rá, szívesen javasolok valamit.

Azon gondolkodom, hogy milyen szokatlan dolgot tapasztaltam meg eddig, amit megoszthatnék veletek. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy érdekes ez az önállóbb életmód, amikor az ember hirtelen felelős lesz önmagáért. Négy emberrel együtt lakni is újdonság nekem. Ha valaki megijed erre a gondolatra, nem kell aggódni, nem olyan vészes mint ahogy hangzik. Nekem speciálisan hasznos is, mert eddig egyedül üldögéltem, nem sok ilyen tapasztalatom volt.

Amikor még lesz írnivalóm, írok. Addig is egy régi, két és fél éves versem, amit akkor írtam amikor a volt barátnőm egy csillagot kért a születésnapjára, az égről. Sok helyen sántít mai szemmel, de azért nézzétek meg. :)

Egy csillag az égről

Fehér, mint a színezüst, az égbolton úgy feküdt,

Mint korona ékszere, a szívedben érzed-e?..

Látod, édes, hogy ragyog?

Ez a vers a csillagod!

Együtt néztük az eget, szép kettesben, csak veled,

Mesélted a képeket, csendben átöleltelek..

Érzed, édes, hogy ragyog?

Ez a vers a csillagod!

Tiszta ég volt, csodaszép, mégis, mint tolvaj, ki lép,

Új küszöbre, elcsúszott, lassan, halkan elkúszott,

Tekintetem, s néztem a legszebbet, a legszebb csillagot..

Érzem, édes, úgy ragyog!

A szemeid csillagok..

Mélyebbek az óceánnál, kétszer szebbek hableánynál,

Melegebbek napsugárnál, ragyogóbbak a gyémántnál..

Nézz hát reám, angyalom,

A szemed a csillagom.      

                                                                                                                  

                                                                                                                 2009

Szép estét!

Vakáció!

Pár napig Bukarestben leszek, addig valószínüleg szünetel a blog és a napi irodalom is, kivéve ha valaki igazán megosztanivaló születik :)

Legyetek jók, ha tudtok, mondjuk annyira nem számít.

Az ember úgyis mindent überel!

A legjobb.

Aki nézi az Animal Planet-et, vagy odafigyelt a korai iskolai években, bizonyára hallotta, hogy az ember, bár a nagy agyával meghódította a természetet, az érzékszervei élességével nem igazán büszkélkedhet, továbbá sok állat van amelyik megalázó teljesítményekre képes hozzánk viszonyítva.

A bejegyzés megírása előtt végeztem egy ötperces kutatást, ami a következő (többnyire eléggé ismert) tényeket tárta fel:

• A hangya elhordja a saját testének ötvenszeresét.
• A grizzly egyik alfaja harminc kilométeres távolságra tud szagolni.
• Amíg mi három színt, és azok keverékét látjuk, addig a szökőpókok (vagy mittom, angolból fordítok) négyet, sőt egy rákféle ezen kívül még lát ultraviolában és infravörösben is.
• Egy díszbogárféle (igen, elég stupid név) érzékeli a tüzet több tíz kilométer távolságban is.

A felsorolást folytathatnám, ellenben nem lenne értelme, mivel amint a napokban megbizonyosodtam benne, az ember úgyis mindent überel!

Ez a hihetetlen felfedezés az optikán történt velem, pár napja, amikor elmentem, hogy megvizsgálják a szemem. Ugye ilyenkor iskolakezdés előtt sok kliens van, úgyhogy kellett üldögéljek. Mivel a vizsgálathoz a pupillám kikelett tágítani semmit sem láttam közelre, és úgyis csak szemüveg-katalógusok voltak olvasni, ezért inkább hallgattam sorstársaim beszélgetését.

Egy elég idős néni mesélt az asszisztensnőnek egy még idősebb bácsiról, akire felügyel. Amint ez lenni szokott, az ő elbeszélése is a szereplő leírásával kezdődött (a helyszínről nem sokat tudtam meg). Ezek szerint a bácsi teljesen süket, és nem lát (szinte) semmit. Eddig semmi különleges, azt mondhatnátok. Ezután tudtam meg azonban, hogy nemcsak jártas a mai tehnológiában, de megtudja különböztetni a CD-t a DVD-től anélkül, hogy lásson. Ez felkeltette az érdeklődésem, és nem is hiába, mert ezután megtudtam, hogy megtudja mondani hogy milyen zene van a CD-n úgy, hogy megszagolja (!!!) .

Kedveseim, azt hiszem nincs mit írnom többet. Ennél többet nem is lehet az emberi fajról mondani. Ezt csinálja meg grizzly medve!

Jók vagyunk, na.

Mindennapi irodalmunk add meg nekünk ma!

Mátol kezdve lehetőleg naponta ki fogok tenni egy kis irodalmat.

Ha érdekel, a Napi irodalom gomb a fenti sávban található.

Mivel a Blogger nem tudja normálisan megoldani a dolgot, egy picit furcsa lesz ez a rész, annyiban, hogy az egész egy nagy poszt lesz,  nem különálló naponként - amíg nem találok rá megoldást. Remélem nem zavarja majd az olvasási élményt.

Várlak minden nap!

Puszi...

Az ignorált

Ignoreba tettetek.

Engem, embertársatok, küzdő feletek.

Elcsúszott egy szó, eltévedt egy betű,

Egy pillanat csupán, amíg hatott rátok,

S máris ott volt ajkatokon ez a szörnyű átok.

Ó, kegyetlen társaim!

Nem mondhatom el többé vágyaim,

Felfedezhetem akár az élet értelmét,

Az örök igazságot,

Mégis becsukott fülekre, szívekre találok,

S ha gyötör a félelem,

Vagy veszélyben életem,

Szavaim úgyis a semmi ködébe vesznek.

Elnémult a szájam, elnémult a lelkem...

Vegyetek ki, kérlek, az ignoreból engem!

Üresen

Nincs semmim.

Eldobtam játékaim,

már csak fájó emlék.

A kamaszkort is eltemettem.

Nincs semmim.

Tizenkét évig koptattam a padot,

s most ott bomlik az egész porladó lapokon

s fogyó emlékekben.

Nincs senkim.

Otthagytam kedvesem,

S már csak a múlt ködéből kisért bűvös mosolyával,

s könnyes szemével.

Nincsen célom, nincsen tervem.

Elvesztem a végtelenben.

Történelem röviden

Róma

Nagy volt az álma.

Békét akart hozni

E nyugtalan világba.

Nem sikerült.

Osztrák-Magyar Monarchia

Nagy akart maradni,

De nem akart haladni.

Nem sikerült.

Hitler

A világot akarta,

Szándékát nem takarta.

Nem sikerült.

1848-49

Ha a kardunk véres

Magyarország fényes!

Nem sikerült.