Majdnem egy hónapja hogy utoljára írtam. Ennek az oka (szerintem nem nehéz kitalálni) az, hogy feljöttem az egyetemre mostmár lassan három hete.
Mit mondhatnék? Itt a dolgok rendben vannak, s amikor egy jó film után kijövök a moziból, vagy ránézek a városra az ablakomból (a bentlakás ahol élek egy dombom van, s az én szobám a tízediken) érzem, hogy jó helyre kerültem.
Nem írtam semmit az utóbbi időben, mert belemerültem az itteni világba, s elkezdtem belenézni komolyabban a közgazdaságba. Amint köztudott, a jó költészet a szenvedésből születik, s ebben nem sok részem volt az utóbbi időben. Elmúlt a nyár, s vele együtt az örjítő semmittevés, céltalanság is.
A napi irodalmat nem hiszem, hogy folytatni fogom (így is többet tartott, mint általában a projektjeim), de ha épp nem tudjátok mit olvassatok, kérdezzetek rá, szívesen javasolok valamit.
Azon gondolkodom, hogy milyen szokatlan dolgot tapasztaltam meg eddig, amit megoszthatnék veletek. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy érdekes ez az önállóbb életmód, amikor az ember hirtelen felelős lesz önmagáért. Négy emberrel együtt lakni is újdonság nekem. Ha valaki megijed erre a gondolatra, nem kell aggódni, nem olyan vészes mint ahogy hangzik. Nekem speciálisan hasznos is, mert eddig egyedül üldögéltem, nem sok ilyen tapasztalatom volt.
Amikor még lesz írnivalóm, írok. Addig is egy régi, két és fél éves versem, amit akkor írtam amikor a volt barátnőm egy csillagot kért a születésnapjára, az égről. Sok helyen sántít mai szemmel, de azért nézzétek meg. :)
Egy
csillag az égről
Fehér, mint a színezüst, az égbolton
úgy feküdt,
Mint korona ékszere, a szívedben
érzed-e?..
Látod, édes, hogy ragyog?
Ez a vers a csillagod!
Együtt néztük az eget, szép
kettesben, csak veled,
Mesélted a képeket, csendben
átöleltelek..
Érzed, édes, hogy ragyog?
Ez a vers a csillagod!
Tiszta ég volt, csodaszép, mégis,
mint tolvaj, ki lép,
Új küszöbre, elcsúszott, lassan,
halkan elkúszott,
Tekintetem, s néztem a legszebbet, a
legszebb csillagot..
Érzem, édes, úgy ragyog!
A szemeid csillagok..
Mélyebbek az óceánnál, kétszer
szebbek hableánynál,
Melegebbek napsugárnál, ragyogóbbak
a gyémántnál..
Nézz hát reám, angyalom,
A szemed a csillagom.
2009
Szép estét!
