Reggeli hold
Reggel volt, az utcákon szétáradt a fény,
Fakón állt a hold az ég tetején.
Reggel volt, üldöztem apró gondjaim,
Mikor megláttam az éj romjain.
Ezt mondtam:
„Pihenj meg, lám, én is elmegyek,
Várnak ránk a hosszú, csendes éjjelek.”
Fekete láz
Minden éjjel vágtatom a sötétség lován,
Ledől a fal, szétmegy a kert, nincs többé határ.
Nem kell a fény, a kopott, nehézkes való,
Inkább álom, inkább káosz,
S lelkembe trójai faló.
Ó ti nyugtalan, ó ti termékeny éjjelek!
Nappaliak, botoljatok s féljetek.
Téboly
Hánykolódtam álmatlanul az egyik hosszú éjjelen,
Felgyújtottam ócska házam, elégettem életem.
Belekapott egy csóvába a haldokoló őszi szél,
S elveszett az emberiség a hamunak tengerén.
Ezaf
ez olyan nagyon szép...
VálaszTörlés