Ignoreba tettetek.
Engem, embertársatok, küzdő feletek.
Elcsúszott egy szó, eltévedt egy betű,
Egy pillanat csupán, amíg hatott rátok,
S máris ott volt ajkatokon ez a szörnyű átok.
Ó, kegyetlen társaim!
Nem mondhatom el többé vágyaim,
Felfedezhetem akár az élet értelmét,
Az örök igazságot,
Mégis becsukott fülekre, szívekre találok,
S ha gyötör a félelem,
Vagy veszélyben életem,
Szavaim úgyis a semmi ködébe vesznek.
Elnémult a szájam, elnémult a lelkem...
Vegyetek ki, kérlek, az ignoreból engem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése