Üresen

Nincs semmim.

Eldobtam játékaim,

már csak fájó emlék.

A kamaszkort is eltemettem.

Nincs semmim.

Tizenkét évig koptattam a padot,

s most ott bomlik az egész porladó lapokon

s fogyó emlékekben.

Nincs senkim.

Otthagytam kedvesem,

S már csak a múlt ködéből kisért bűvös mosolyával,

s könnyes szemével.

Nincsen célom, nincsen tervem.

Elvesztem a végtelenben.